A személyiség szerepe a fejlesztői munkában

– avagy megmutatom neked a valóságot, ha készen állsz szembenézni önmagaddal –

FELÜTÉS

A tanulmány a személyiségünk észlelésünkre és viselkedésünkre gyakorolt szerepéről szól, különös tekintettel vezetői munkánkra. Ez a személyes elméleti megközelítésem, mely tapasztalataimból táplálkozik. Mindez egy személyiségfejlesztő eszközként is bevethető. Lásd a használati utasítást alább! Remélem, hogy nem én találtam ki, nem én írom le először, nem csak én hiszek benne… azonban nekem még nem volt szerencsém ebben az összefüggés-rendszerben olvasni róla. Tehát az elmélet szereplői kitalált alakok. A valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve lehetne, ha léteznének véletlenek. És attól, hogy vicces a forma, a tartalom komoly, amint ezt nagyon jól mutatja a cikkben szereplő, kifejtett fejlesztői példa. Jó szerencsét a mélyben!

 

Kiindulásként az alábbi alapvetéseket kívánom leszögezni. Ha ezekkel nem értesz egyet, akkor nem fogsz hinni nekem, úgyhogy szívesen fogadom a kritikai észrevételeidet.

1. A személyiségünk (1) az én-tudatunk (1a) és a környezetünk (1b) között foglal helyet.
2. Csak a személyiségünkön keresztül tudunk kapcsolatba kerülni környezetünkkel.
3. Környezetünk észlelése és a környezetünkre való hatás is kizárólag a személyiségünk által történhet.
4. Bármi, amit teszünk, az a személyiségünk által valósul meg.
5. Tehát egyértelmű, hogy csak a személyiségünkkel tudunk dolgozni.
6. A kérdés az, hogy ezt tudatosan tesszük-e?
7. Illetve, hogy hagyjuk-e, hogy személyiségünk által kapcsolatba kerüljünk a valósággal?

Ezen utolsó két dilemmára ad választ a tanulmány. Egy elméleti modell ismertetésével, szakmai példákkal és a teóriára épülő személyiségfejlesztő eszközzel.

A személyiség, mint prizmaként működő szűrő

Elméleti modell

Szerkezet:

1. Több rétegű prizma.
2. A rétegek minőségileg eltérnek egymástól és sorozatot alkotnak.
3. Az öt réteg: 

1. Érzék-elés
2. Ész-lel-és
3. Meg-értés
4. Meg-érzés
5. Meg-élés

Működés:

1. A környezeti inger a prizma különböző rétegein keresztül igyekszik tudatunkba jutni. (megvalósulni)
2. Bármelyik rétegen megtörhet, amennyiben az a közeg nem kristály tiszta.
3. Ilyenkor a kulcsinger aktiválja tévképzeteinket és irreleváns érzéseinket (7b).
4. A reakciónk (7a) nem a valóságra fog vonatkozni, hanem a bennünk rejlő fekete foltra (7b).
5. Akár észlelésünket is torzíthatják ezek a fekete foltok (frappáns kísérleti bizonyítékot lásd alább).
6. Tévképzeteink és irreleváns érzéseink megakadályozzák számunkra a valóság észlelését és az arra való reagálást.
7. Az inger a törés által közelebb kerül vagy akár el is merülhet a tudattalanban.
8. Magas fokú önismerettel nagyobb esélyünk van kapcsolatba kerülni a valósággal.

Tapasztalati példák a működésre

1. Szint: Az érzékszervi fogyatékosság esete könnyen elképzelhető. Például egy vak vagy siket személynél nem képesek tudatosodni azok az ingerek, melyek érzékelésére képtelen.
2. Szint: A második réteg már jóval érdekesebb. Ugyanis a legalapvetőbb észlelésünket is befolyásolják személyiségünk fekete foltjai. Ezt számos pszichológiai kísérlet eredménye támasztja alá:

ELKÉPESZTŐ KÍSÉRLETEK I.: Legközismertebb Bruner és Goodman (1947) vizsgálata melyben egy hétköznapi pénzérme méretét észlelték eltérően a különböző anyagi helyzetű kísérleti alanyok. A szegényebbek szignifikánsan nagyobbnak látják azt a tehetősebbeknél.

1. Szint: A harmadik szinten tévképzeteink, hiedelmeink tántorítanak el minket a valóságtól. Természetesen erre is van egy frappáns kísérleti példa.

ELKÉPESZTŐ KÍSÉRLETEK II.: A kísérleti alanyok szignifikánsan tévesen ítélték meg egy egyszerű vonal hosszát, hiedelmeik függvényében. Ha többen (beépített emberek) azt állították, hogy B hosszabb, mint A, akkor ők is így vélekedtek, még abban az esetben is, ha szemmel láthatóan rövidebb volt. (Asch, 1955)

1. Szint: A negyedik szint a legmisztikusabb. Ekkor érzéseink vezetnek minket félre.

ELKÉPESZTŐ KÍSÉRLETEK III.: Például hajlamosak vagyunk vonzóbbnak ítélni egy ellenkező nemű személyt miután átkelünk egy függőhídon még akkor is, ha tudjuk, hogy mitől lóg a nyelvünk, mi a valódi oka fokozott izgalmi állapotunknak. (Allen-t és munkatársait idézi Atkinson és mtsai., 1995)

Vagy, ahogy egyik tanárunk fordította át a mindennapi gyakorlatba: „Ha a negyediken laksz, akkor hívd meg a csajt, hogy nálatok találkozzatok!”

1. Szint: Az ötödik szint már-már spirituálisnak mondható, de egyre több empirikus adat támasztja alá. A megélés fogalmához a tudományos konstruktumok közül a Csíkszentmihályi-féle flow élmény áll legközelebb. (Csíkszentmihályi, 2001) Ez már-már a személyiség feloldódásával jár. Az én-tudat és a környezet egybeolvadásával. 

Fejlesztői példa:

Vegyük szemléltetésül azt a velem történt esetet, amikor egy személyiség- és készségfejlesztő tréningcsoport vezetésekor azt észleltem, hogy két résztvevő a csoport irányítására törekszik. Ez a veszélyeztetettség érzését keltette bennem. Egyre kevésbé kezdtem tolerálni viselkedésüket, folyamatosan gyengült a környezetem és én-tudatom közötti kapcsolat. Egy idő után már csak azt (a fekete foltomat) láttam, (amit aztán meg is osztottam ott a csoporttal) hogy ők egy pszeudo csoportot vezetnek, folyamatos, egymásra kontrázó viccelődésükkel. Valójában egyikük a saját feszültségét oldotta, míg a másik figyelmet csikart ki ezzel a többiekből. Mégis mindezt én úgy értelmeztem, hogy a vezetői pozíciómra mért támadás. A fél-re értés oka a személyiségemben lévő hiedelem és inadekvát érzés komplexum. A hit, hogy: aki mondandójának jobban örülnek az emberek: az a vezető; párosult a vezetői pozícióm elvesztésével járó félelemmel. Ez odáig torzította még észlelésemet is, hogy a humort vezetői énem elleni támadásnak észleltem.

Ily módon válthatnak ki belőlünk klienseink sajnálatot, felelősség átvállalást, kötődést, zsarolhatnak szeretetükkel, stb.

Meggyőződésem, hogy professziónkon kívül is gyakran megesik velünk, hogy fekete foltjaink tévútra vezetnek minket.

 

A személyiségfejlesztő eszköz

Ha felmerül bennünk a gyanú, hogy nem a valóságra reagáltunk (mikor az az érzésed, hogy hülyének néznek a többiek), akkor egyszerűen fejleszthetjük személyiségünket. Megkeresed azt a fekete foltot magadban, amire reagáltál. Ez legtöbbször egy hiedelem és egy inadekvát érzés párosa. Ha megtaláltad, akkor a folt kifehéredik, a tudatod fényé hatja át. Nem töri meg többé a valóságot.

Ez is a feladatunk, hogy hagyjuk megvalósulni a dolgokat.

 

REFLEXIÓ

Ezzel az attitűddel és viselkedéssel segíthetünk legtöbbet a klienseinknek is, hogy megismerhessék és tisztíthassák működésük minőségét. Tehát szerintem csak a személyiségünkkel tudunk dolgozni, másodfokú változásokat (Watzlawick és mtsai.,1974) elérni. Nagyon magas szintű önismeretre van szükségünk, folyamatos önreflexióra és személyiségünk fejlesztésére. A jövőben csak azok a fejlesztők maradnak talpon, akik képesek erre. Nem vagyunk tökéletesek. Ezt vállalni kell. Személyiségünk árnyoldalai is attól sötétek, hogy eltakarjuk, és nem éljük meg őket. Pedig sokszor azért nem merjük működni hagyni, mert nem vagyunk elégedettek vele. Micsoda cumi. Jó éjszakát! Vagy inkább jó napot! Ez már rajtad múlik.

 

Megteszed, hogy pár mondatban megosztod velem véleményedet a tanulmányról? Előre is köszönöm.

FELHASZNÁLT IRODALOM:
Asch, Solomon E., 1955 “Opinions and Social Pressure”. Scientific American 193 (5): 31–5. doi:10.1038/scientificamerican1155-31.
Atkinson és mtsai., 1995: Pszichológia.
Csíkszentmihályi, 2001 flow az áramlat
Jerome S. Bruner and Cecile C. Goodman, 1947: Value and Need as Organizing Factors in Perception, Harvard University, Journal of Abnormal and Social Psychology, 42, 33-44.
Watzlawick, P., Weakland, J., & Fisch, R., 1974: “Change: Principles of problem formation and problem resolution.” New York: Norton.